Vigyázz magadra!

Sziasztok!Ezt a szöveget enyhén illuminált állapotban vetettem papírra.Azt mondják ekkor a legőszintébb az ember.Mikor másnap reggel visszaolvastam, megijedtem önmagamtól.Remélem,hogy rendben vagytok! Vigyázzatok MAGATOKRA!

Vigyázz magadra! 

   -Vigyázz magadra!-kiabálja utánam az anyukám,miközben szélsebesen robogok le a rozzant lépcsősoron.Megkért,hogy szaladjak már le egy doboz dohányért elvégre,mégiscsak én vagyok a gyorsabb és a fiatalabb.Mázli, hogy már nyáron betöltöttem a 18,életévem ,bár nem mintha ez akadályozott volna bármiben is.
    
   Szaporábban szedem a lépcsőfokokat.Túl sok kimondatlan szó nyomta, parányivá zsugorodott lelkemet.Kiértem.Hideg volt. A leheletem olyan hatást keltett mint szürke lidércek.Kimondatlan gondolatok.A szmog és a benzingőz egyvelege megbénították szaglásomat.Köhögnöm kellett.Elindítottam a playlistem és a hangerőt maximumra állítottam.A zene basszusa egyszerre dobbant a szívemmel,ezzel elhallgattatva a fejembe költözött gúnyos idegeneket.Elővettem a kabátzsebemben lapuló fém cigarettatartót.Remegő ujjakkal emeltem a számhoz a doboz tartalmát majd rutinos mozdulattal meggyújtom azt.Gyorsan visszadobom a zsebembe. Bassza meg! Elejtettem.A semmiből egy kis srác jelent meg.Felvette nekem a fekete dobozkát.
- Köszönöm szépen-suttogom. Nem hallom a hangom,túl hangos a zene. A fiúcska visszamosolyog rám majd odaszalad az anyukájához.Remélem nem okoztam szegénynek túl nagy lelki megrázkódtatást.Érthető módon nem bízom a hangomba és a farkasmosolyomba.

 - Vigyázz magadra! Kívülről olyan mintha le akarnád séríteni magad.Szeretünk és szükségünk van rád!- mondta az egyik csapattársam,miközben lebicegtem a pályáról egy meccs után.Lópuszi. Mennybeli érzés egy combon térdelés. Nem akartam lesérülni,de az óvatosság és a győzelem nem feltétlenül jár kéz a kézben.Olykor meg kell halni a pályán.Rendeződik a légzésem,egyenletes ritmusúvá válik.Ironikus,hogy pont a cigaretta tanít meg lélegezni.Főleg,hogy sportoló vagyok.Nem is cigizem. 

  - Vigyázok magamra!-Minden egyes alkalommal,mikor az önmegtartóztatás és az egészséges táplálkozás helyett a mértéktelen  zabálást választom.Szabad vagyok.Szabadom keringenek az ízek a számban egyik ízlelő bimbómról a másikra ugrálnak mint a békák.Pupillám kitágul,pulzusom rendeződik.Megkaptam az adagom,akár egy narkós. A béka elvéti az ugrást, a tavirózsa helyett a vízbe csobban kőként süllyed le a tó fenekébe.Én is így merültem alá a bűntudat és öngyűlölet tengerébe.Önként és tagadhatatlanul.Nutellás croissan és pogácsa, ma ők voltak a kegyetlen bűnösök.

  -Vigyázz magadra! Nehogy elvágj valami ideget!- mondta az edzőm,mikor rájött mit művelek magammal.Egy egyszerű edzés volt,elkapta az alkarom és a megfelelőpozícióba húzott a taktika kivitelezéséhez.Felszisszentem.Tekintete a szemem és az alkarom között ingázott.Könyörögtem a szememmel,hogy ne szóljon semmit a többiek előtt.Nem akartam,hogy a csapatom tudomást szerezzen a belső kínlódásom,külső megnyilvánulásáról.A Mester folytatta a figuránk magyarázását.Az edzés végén felhívott a tanáriba.Az asztal fiókjában matatott,majd kivette egy kis fehér, kör alakú tégelyt. - Kend be 2x egy nap. Hagyd abba ezt az őrültséget.Vigyázz magadra!

  -Vigyázok magamra!-Feltűröm a pullóverem ujját.Még a hegeim sem párhuzamosak,szimmetrikusak.Kesze-kuszák.Elcseszettek,mint én.Laza kontyba fogom tűzvörös fürjeimet.Elég ciki,ha útban van. Alaposan megmosom a kezem.Nem szeretném az egész várost a számban tudni.Langyos vízzel eltávolítom a habot.Gondosan.A szappan íze keserű a hideg víztől pedig köhögnöm kell.Úgy vélem beletanultam ebbe a játszmába.Három...Kettő...Egy...Indulhat a móka,Legalább egy problémától megszabadulok.Az ételtől.

  -Vigyázok magamra?

Mikor rágyújtok arra a kis csíntalan nikotin tartalmú pálcikára.A kátrány betemeti a tüdőm.

Mikor 75-0- nál egy eladott labdát követően kirepülök a pályáról.Pár centiméter híján nem fejelem le a kispadot.Labdaként pattogok a parkettán.

Mikor lenyúlok a torkomon,levágom a körmöm nem akarom beletörni.Megint, Ég a gyomrom,a sav marja a gégém.Bármikor elszakadhat a nyelőcsövem.

Mikor a penge felszántja a bőröm.-Nyugi edző,nem vágok bele a dobókezembe.A testem az értékem. Értéktelen húsdarab.Egyszer túl mélyre vágok majd.A kezdetben gyöngyöződő vércseppekből,vérfolyam lesz.

De most nem vigyázok. Átszaladok az úttesten.Szét nem nézek,mert minek? Nem halok mást csak a baszzust.Ott vagyok. A szakadt nadrágommal,a majdnem elszívott cigimmel,az összekaszabolt karommal.A kék zöld foltjaimmal.A ki nem mondott szavakkal.Hogy szeretek.Hogy érzek. Hogy élni akarok,de bazd meg ,már nem fogok,mert az a kurva autó elcsapott.A basszus velem együtt elhallgatott.

Szvetlana