Minden okkal történik



"Minden okkal történik".

Ezt szokta nekem mondani a pótanyukám ,majd puszit nyom a fejem tetejére vagy megölel. 
Ritka alkalmak egyike mikor érzek. Igazából mindig érzek. 


Túl sokat is,de inkább elnyomom. Jobb és biztonságosabb. El akarok nyomni mindent,akár egy cigarettacsikket péntek este. 

El akarok veszni nem látszani ,mint egy fekete csuklyát viselő ember az éjszakában.
Én is felveszem hát a csuklyám,bár az nem fekete és nem is rejt el teljesen.

Bárcsak láthatatlanná tenne.
Bárcsam elrejthetném a bűneimet,a hibáim, a rosszkor kicsúszott szavakat,a rossz tetteket,a sebhelyeket a kezemen az undorító hurkáim a végeláthatatlan hájtengert ami a testemen fityeg . 
Bár drága, jó barátom egy sötétkék pulcsi ,aki elfedi a zsírpárnákat és a hegeket,de azok ott vannak. A testemen a bőrömön.

Nem válok láthatatlanná és hiába ismerem a suli legtöbb rejtett zugát,nem bújhatok el.
Nem menekülhetek el.
Nem mondhatom kapitányként azt a csapatomnak,hogy "Bocsi srácok,hiába szeretlek titeket mégsem tudom elviselni,ha a közekemben vagytok és beszéltek,de nyugi Skacok ez csak időszakos."

Tündérek. Vékony lábakon járó szárnyak nélküli tündérek. Általában tudják,mikor van szükségem egyedüllétre és hagynak.
Ezért sem tehetem meg. 

  • Ők a családom. 
  • Ők az angyalaim.
  • Ők az a vékony kötél ,ami még összeköt a világgal.

De akarom-e egyáltalán,hogy összekössön vagy egyszerűbb lebegni a kozmoszban?
A válasz:Igen,mert könnyebb az önsajnálatomba burkolózva szellemként járni az utcákat és azt mormolni magamban: "Én egy kibaszott szellem vagyok." mint szembe nézni a valósággal,hogy Bazd meg itt az érettségi!

Könnyebb lenyúlni a torkomon,mint mértéket tartani. NEM. Mert ahhoz erő kell,én pedig egy gyenge kis szar vagyok. Fater is megmondta,hogy szart se érek. H át Bazd meg!

Mikor az alkohol mámorában hozzám vágta ezeket a szavakat:"Szart sem érsz!" én, az elveszett kisgyerek hittem neki és most is hinnék hiába vagyok már nagykorú.Az az elnyomott kisgyerek még mindig bennem él és RETTEG


  • Retteg a szavaktól. 
  • Retteg a tettektől. 
  • Retteg ha hibázik. 
  • Retteg a magánytól.
  • Retteg csalódástól.
  • Retteg,hogy Meghízik. 
  • Retteg,hogy beszólnak neki és bántani fogják. 


De legeslegjobban magától retteg,hogy kifut az időből,nem viszi semmire és nem lesz elég jó senkinek. 
Egyedül marad a bánatával és megfagyva találják meg egy szupermarket parkolójában.

A leggyönyörűbb az egészben,hogy én rombolom le mindazt,amit felépítettem. Én teszem tönkre a jövőm,mikor magam ellen fordulok...mikor lenyúlok a torkomon... mikor megvágom a kezemet...

Összevisszaság. Szóval sajnálom,hogy csak ilyen elbaszott dolgokra vagyok képes. Mint gondolom már rájöttetek pocsék író vagyok. A szövegszerkesztés pedig telefonnal elég necces. Legyetek jók és vigyázzatok magatokra!Egyediek vagytok és megismételhetetlenek úgy ahogy vagytok!

Puszil titetiteket: Yana és Léna 

                               azaz        
                                Szvetlana

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések